L'historie

Édesem, a szörnyek léteznek.

Bennünk élnek.

„Nem szeretnék szinopszist írni az előtörténetemhez, mert annyira se lenne eredeti, mint az Adam Sandler-filmek. Olyan végtelen klisés lenne, mint egy brazil szappanopera, ahol a névválasztás kimerül a Diegóban meg az Esmeraldában.

Egy kaliforniai lány, akinek elege lett a folyamatos jólétből, és elment Kanadába egyetemre, hogy ne legyen melege nyáron.

Aztán ott vannak a hullák, amiket hetente boncolok, vagy boncolunk, annak függvényében, hányan dobják ki a taccsot mellettem. Ott van a munkám az egyetem kórházában, ahol hülyébbnél hülyébb és haldoklónál haldoklóbb emberekről kell gondoskodnom, hogy lehessen diplomám. 

Említhetném még Martint is, az egyetlen srácot, aki méltatott is valamire, de be is értem a figyelmével. Soha jobb társat bajban-gondban, pótvizsgán és ZH-nál.

Meg persze ott van a főnököm a kórházban, Madson, akinek – tippjeim szerint – már minimum harminc gondatlan emberölés, közismertebb nevén műhiba szárad a lelkén, de igazából csakis a sajtómegjelenések és a népszerűség érdekli, és igaza is van: inkább menjen egy valóságshow-ba, minthogy a főnökömnek kelljen tudnom.

Említhetném Ellát is, aki a tökéletességével keserítette meg egy időben a mindennapjaimat. Maga volt a báj, maga volt a kedvesség, mindenki kedvence, mindenki legjobb barátnője. Azt testesítette meg, amire ugyan nem vágytam, de mégis idegelt, hogy sosem lehettem.

És persze nem hiányozhat a történetemből a péntek, amikor behozták az összevagdalt nőt a traumatológiára. Na az volt az a nap, amire tisztán emlékszem, sőt, az utána következő hetekre is. Nem tudtam máshogy emlegetni, mint, hogy ’A könyves gyilkosságok’, bár nem volt mind gyilkosság: páran azért túlélték. 

Őszintén szeretném elmesélni, mi is történt akkor, de képtelen lennék mindezt szóban, hiszen nincs kedvem a hallgatóságom pironkodó bólintásait nézegetni. Nem ígérem, hogy kíméletes lesz, nem ígérem, hogy az életfilozófiám betartása végett objektív maradok. Azt viszont mondhatom, hogy kíméletlen őszinte leszek.”

Nova Thompson úgy döntött, a háta mögött hagyja gyermekévei színhelyét, az angyalok városát, Los Angelest, hogy valóra válthassa kiskori álmát és a montreali McGill egyetem orvosi karán tanuljon. Nincs rossz előélete, szörnyű gyerekkori emléke, csupán azért költözik el szüleitől, hogy mindenkitől függetlenül élhessen québeci Montagne hegy lábánál fekvő tízmilliós városban.

Számára zökkenősmentesen indul a főiskola. Zsenialitása minden professzorát, diáktársát meglepi, egyedül a szabad szellemű és bátor Martin próbálja megérteni a rideg és cinikus „dr. House”-nak gúnyolt medikustársát, aki nemhogy gúnynak venné, inkább mosolyog az igen találó becenevén. Martinnak jó ideig nem is sikerül, ám amikor Novának a legnagyobb szüksége van rá  - egy bűnügy felgöngyölítése közben – a szabadságszelleműség ellenére kemény családból származó Martinnak azonban kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy biztonságos-e a folytatás. A végletekig belehajszolt Nova azonban hajthatatlan, és így a két fiatal bizonyosan bizonytalan együtt ered egy sorozatgyilkos nyomába – a rendőrségen dolgozó diáktársat megkerülve egy orvos szakértői intézetnél lobbizva egy kórházi patológussal – Montreal utcáin.

…Csak a rettegés a közös…